[20-1]
Nekem a Spongya bob és az Oroszlánkirály |
nekem a kedvenc meséim hupikék törpikék szilaj gárfild piroska és a farkas és a avatar. |
csá |
Hogy osztotta be életét az öregember?
Mikor Mátyás király egy faluba bement, a falu véginél tanált egy nyolcvanesztendős öregembert; az öregember sírt. Kérdezte tőle Mátyás király:
- Miért sír, bácsikám?
- Hogyne sírnék, mikor az apám megvert!
- Él még öregemnek az apja?
- Él - mondja az öreg.
- Szeretném látni, milyen ember!
Bementek az udvarra, megtanálták az apját. Köszönt Mátyás király, azt mondja:
- Bácsikám, mért verte meg ezt a fiukat?
Azt mondja:
- Hogyne, fikomadta, rossz kölyke, hogy megsértette az apámat.
Azt mondja Mátyás király:
- Mije? Hát még a maga apja él?
- Él ám!
- Szeretném látni!
Bementek a szobába, hát ott ül az öreg. Mátyás király azt mondja:
- Öreg! Látom, maga elég öreg, hogy élt ilyen szép időt? Hogy osztotta be az életét?
- Beosztottam az életet: háromat a hattal, hatot a kilenccel.
Azt mondja Mátyás király:
- Ezt meg ne fejtse senkinek, míg a képemet nem látja!
Akkor azt kérdezte tőle Mátyás király:
- Meg tudna-e fejni három bakkecskét?
- Meg!
Avval elment Mátyás király haza, azt mondta azoknak az uraknak, akik rangot kértek tőle, hogy fejtsék meg neki, hogy osztotta be az öregember az életét: háromat a hattal, hatot a kilenccel. Ha meg nem fejtik: a halál fiai! Avval az urak széjjelmentek az országba keresni az öreget. Egyszer az egyik úr ráakadt az öregre, kérdezte tőle:
- Nem tudná ezt meg ezt megfejteni?
- Meg én, de nem fejtem meg ingyen! - mondja az öregember.
Addig alkudtak, hogy ezer aranyat fizetett az úr. Mikor az úr odaadta, odaténfergett a másik, kérdezte az öregembert, meg tudná-e fejteni ezt meg ezt.
- Meg én! - mondja az öregember. - Ezer aranyért fejtettem meg ennek is.
Odaténfergett a harmadik úr is, ennek is ezer aranyért fejtette meg. Mentek aztán Mátyás királyhoz, megfejteni. Mikor megmondták, hívatta Mátyás király az öreget:
- Öreg! Mondtam, hogy ne fejtse meg, míg az én képem nem látja.
- Uram, nem egyszer láttam felséged képét, hanem háromezerszer.
Mikor kimutatta a háromezer aranyat, akkor elmondta Mátyás királynak, hogy fejte meg a három bakkecskét is: háromnapos kenyérnél puhábbat nem evett, hatéves bornál fiatalabbat nem ivott, és kilenc hónapban egyszer hált a feleségével.
Királyhegyes (Vajdaság)
|
nekem a csipke rózsika a kedvencem meg a hamupipőke |
Nekem a Lilo és Stitch!NAGYON NAGYON SZERETEMMM!!!!! |
A kedvenc mesém az Arthur!
Muffy |
Bakó Ágnes A hópelyhek tudták... |
Én kedvenc mesém a hupikék törpikék és ami sellős:D |
Az én kedvenc mesém a Hupikék törpikék
és a Szilaj |
Hello!Mint az egyik hozzászólónak nekem is az Oroszlánkirály(Lion King) a kedvencem.Remélem berakod.Czupp:Baby |
Mátyás király lustája
Szia.
Megkerestem a mesét és feltettem,
kitettem a mesék közé.
()
Virág |
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét.
Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja.
Cili cica, Bodri kutya mellé búvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget.
Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őzbálba, vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzá való kedve.
Barna szeme bús-szomorún csüng a távol hegykoszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhő alatt.
Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek: "Vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza, gida pajtás!"
Könnybe lábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná!
Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fű, puha pázsit, tarka mező száz virága őztestvérkét hazavárja.
Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya.
Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő, harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák.
Öreg néne megsiratja, vissza - dehogy - mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni, és integet, amíg látja: "Élj boldogul, őzgidácska!"
Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kisgidája visszanéz-e.
Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám, fenn terem a mohos sziklán.
De a tetőn, hegygerincen megfordul, hogy búcsút intsen: "Ég áldjon, rét, kicsi csalit" - s mint a szél, eliramodik.
Nyár elröppen, levél sárgul, lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fű, fa, virág, nem felejti a kisgidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen: ki kopogtat vajon éjjel? Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja: kis gidácska meg az anyja álldogál ott; beereszti, szíve dobban, megismeri:
őzmama lett a kisgida, az meg ott a gida fia. Eltörött a mellső lába, elhozta hát a kórházba,
hogy szemével kérve kérje: gyógyítsa meg öreg néne, puha gyolcsba bugyolálja, ne szepegjen fiacskája.
S köd előtte, köd utána, belevész az éjszakába. Gida lábát két kezébe veszi lágyan öreg néne.
Meg is gyógyul egykettőre, felbiceg a dombtetőre, s mire tölgyről lehull a makk, a kicsi bak hazaballag.
Mátraalji falu széle, kapuban ül öreg néne, nincs egyedül, mért is volna? Ha fú, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek, látogatni el-eljőnek, télen-nyáron, évről évre, fejük hajtják az ölébe.
Falu népe is szereti, kedves szóval becézgeti öreg nénét, és azóta így nevezik: Őzanyóka.
Piros pipacs, szegfű, zsálya virít háza ablakába, nagy köcsögben, kis csuporban szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta, másikat meg Kovács Julcsa, harmadikat Horváth Erzsi, úttörő lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja, énekszótól zeng a háza, oly vidám a gyereknóta, nevet, sír is Őzanyóka.
Mátraalján, falu szélén lakik az öreg néném, melegszívű, dolgos, derék mese őrzi aranyszívét.
Gidára vár sós kenyérke, kalácscipó aprónépre; egyszer te is légy vendége, itt a vége, fuss el véle!
Szia.
Köszönöm a mesét,kitettem a mesék közé.
(Öreg néne őzikéje)
Virág |
Az én kedvenc mesém a Marcelino. |
Nekem akedvenc mesém Szilaj |
Nekem a kedvenc Rajzfilmem: Oroszlánkirály(lion king) |
[20-1]
|